Nemzeti egység, csak kormánypártiaknak

Sebes György 2022. május 22. 14:25 2022. máj. 22. 14:25

A miniszterelnök politikai igazgatója a héten már másodszor mondta el, hogy mennyire eredményes a konzervatív, jobboldali, kereszténydemokrata kormányzás Magyarországon. Ennek jele az is, hogy rendezettebbek, tisztábbak az utcák, valamint az, hogy az emberek boldogabbak, szívesebben járnak közösségekbe. De nem ez volt Orbán Balázs egyetlen figyelemre méltó kijelentése abban az interjúban, amelyet a Kossuth Rádiónak adott.

Egészen különleges megvilágításba helyezte a nemzeti egység fogalmát a miniszterelnök politikai igazgatója. Már az is megérne egy külön fejezetet, hogy miért van szüksége Orbán Viktornak egy politikai igazgatóra. Vagyis egy olyan magasan képzett személyiségre, aki „politikai, közpolitikai, társadalom- és gazdaságpolitikai, illetve egyéb kérdésekben tanácsaival segíti tevékenységét és döntéseinek előkészítését, valamint koordinálja a miniszterelnöki főtanácsadók munkáját”. Már tavaly augusztus óta tölti be ezt a posztot Orbán Balázs – csak névrokon –, aki előtte a Miniszterelnökségen volt államtitkár és miniszterhelyettes, de aztán a vezér maga mellé vette. Feltehetően azért, hogy „koordinációs munkájával” megelőzze az esetleges széthúzást, kibeszélést a kormány tagjai között, azaz minden úgy történhessen csak, ahogy azt az egykori Karmelita kolostor jelenlegi ura óhajtja.

Orbán Balázs pedig kinevezése óta igazán példásan látja el ezt a feladatot, amit jelez, hogy a kabinet mostani újjáalakításakor megerősítették tisztségében. Mondhatjuk, nélkülözhetetlen. S hogyne lenne az, amikor az ő feladata kijelenteni, hogy a jelenlegi helyzetben mennyire fontos „egy politikai és nemzeti egységkormány” létrehozása. A régóta a kormányzati politika szócsövének számító Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában annak kapcsán beszélt erről, hogy Orbán Viktor beiktatási beszédében vállalta, megvédi az elmúlt 12 évben elért eredményeket. Példaképpen említette a családtámogatási rendszert, a nyugdíjakat, a teljes foglalkoztatást és a rezsicsökkentést.

Ez nyilvánvalóan nem csekély vállalás napjainkban. Nem beszélnek ugyanis nyíltan róla, de az eladósodás, a költségvetés elszabadulása, az infláció és a hiányzó uniós források rendkívüli gondokat okoznak. Emiatt aztán vissza kell fogni a növekedési kilátásokat, helyre kell rakni a szétzilált költségvetést, valamit kell tenni az inflációval. És akkor még itt van a háború is, amelyről ugyan beszélnek eleget, de főleg csak abban az összefüggésben, hogy mennyire megnehezíti áldásos országépítő tevékenységüket. Ami ugyan igaz, de nem kizárólag a külső hatások következtében állt elő ez a helyzet. Nem véletlen, hogy Matolcsy György – mint jegybankelnök és így afféle kívülálló – is kormányzati beavatkozást szorgalmazott, miközben már konkrét cselekvési tervvel is előállt. Orbán Balázstól ez ügyben annyit tudhatott meg az érdeklődő közönség, hogy nagyon aktív, felkészült és határozott állami cselekvésre van szükség.

Érthető tehát, ha úgy látják, most „politikai és nemzeti egységkormányra” van szükség. És Orbán Balázs mindjárt meg is magyarázta, miképpen kell ezt érteni. Mint mondta, ennek következménye, hogy Lázár János és Navracsics Tibor is visszatért a kabinetbe. Mindketten olyan területekért felelnek ugyanis – tette hozzá –, amelyeken keresztül forrásokat kell juttatni a magyar családoknak. A nemzeti egység megvalósulását tehát ezek szerint az jelenti, hogy az egykor, de csak kissé megtévedt báránykákat visszaengedik az akolba. Lázár Jánosnak némileg meg kellett fékezni az ambícióit, de azért továbbra is szükség van rá, ha jól viselkedik. Navracsicstól pedig remélhetik, brüsszeli kiküldetése után eredményesen egyengetheti a közben jelentősen megromlott kapcsolatokat az unióval.

Ennyi és nem több tehát a nemzeti egység jelentése a hatalmon lévők számára. Ami azt is jelenti, hogy változatlanul érvényes Orbán Viktor immár több mint húsz éve elhangzott iránymutatása, miszerint ellenzék nélkül is működik a parlament. Akárcsak az ország. Azok, akik nem hajlandók beállni a sorba és nem ismerik el, hogy ennél a rendszernél nincs jobb, ne is akarjanak részesei lenni a nemzeti egységnek. Az ugyanis nélkülük is működik, különösen, ha még bele tudják applikálni az olyan személyiségeket is, akik – netán, egykor, némileg – kritizálták ugyan a fennálló berendezkedést, de inkább csak a jobbítás szándékával, és eszükbe sem jutott, hogy végképp ne vegyenek részt benne.

Akik pedig másképpen képzelnék el a nemzeti egységet, vonják le a megfelelő konzekvenciákat, de csak szépen csendben, magukban és ne is próbálják megzavarni azt, ami most folyik.